A mechanikus órák a hagyományok világában mozognak az időmérők között, a tárolt energiát használják fel pontos időmeghatározásra, csupán fizikai alkatrészek segítségével. Ezekben az órákban egy szorosan felhúzott rugó biztosítja az energiát a fogaskerekekhez, amelyeket alapvetően az óra szívverésének megfelelően működő szerkezet, azaz az escapement és a lengőkerék tart ellenőrzés alatt. Az órafanatikusok imádják ezeket az összetett belső mechanizmusokat, amikor átlátszó hátlapokon vagy stílusos nyitott számlapokon keresztül pillanthatnak be a működésbe, ahol a fény áthatol a mechanikus alkatrészek között. Ellentétben a kvartzórákkal, amelyek időről időre elemcsere után működnek, a mechanikus modellek addig működnek, amíg rendszeresen felhúzzák őket. Egy mechanikus óra pontosságát az határozza meg, hogy milyen gyorsan rezegnek a belső alkatrészek, a modern modellek esetében általában óránként kb. 28 800 rezgés történik. Míg a gyorsabb rezgések pontosabb órákat eredményezhetnek, azok az alkatrészeket idővel gyorsabban kopasztják.
Ami valóban megkülönbözteti őket, az az, ahogy az energiát kezelik. Mechanikus óráknál az embereknek minden nap fel kell húzni a koronát, hogy a húzórugót feszesen tartsák. Egyeseknek tényleg tetszik ez a napi rituálé, mert úgy érzik, közelebb kerülnek magához az órához, bár ha valaki elfelejti, az óra biztosan megáll. Az automatikus modellek másképp működnek. Ezekben található egy kis forgó rész, ami úgy néz ki, mint egy félkör. Amikor valaki a csuklóját mozgatja a mindennapi tevékenységek során, ez a rész forog, és automatikusan felhúzza a húzórugót. A legtöbb automata óra esetében az tulajdonosok továbbra is gyorsan kézzel fel tudják húzni, ami ezeket kiváló választássá teszi azok számára, akik állandóan mozgásban vannak. Egy érdemes említésre méltó okos funkció az automatákban található beépített kuplungrendszer, amely megakadályozza, hogy túlfeszüljön a rugó – valami, ami a mechanikus óráknak nem jellemző. Végül is mindkét fajta órában gyakorlatilag ugyanazok a fogaskerekek és rugók találhatók, de az energiatárolás módja teljesen eltérő.
A teljesítménytartalék időtartama – általában 40-70 óra modern luxusórákban – a mechanizmus kialakításától és a húzórugó kapacitásától függ. A kézi húzású mechanizmusok gyakran elérhetik a hosszabb tartalékot (akár 10 napot is specializált kaliber esetén) nagyobb hordók használatával, míg az automata mechanizmusok a kompaktságra helyezik a hangsúlyt. A felhasználói élmény jelentősen eltér:
A luxusóra-mozgások a mechanikai művészet csúcsát képviselik, ötvözve a hagyományokat és a korszerű mérnöki megoldásokat. A legjobb tervezések összhangot teremtenek az óraművészet öröksége és a modern teljesítményigények között, így a gyűjtők számára egyaránt kínálnak technikai tudást és esztétikai kifinomultságot.
Amikor a rendkívül pontos óraművek készítéséről van szó, a svájci vállalatok igazán a maguk terén mozognak. Vegyük például az ETA 2892-A2 modelljét, amely az összes ott lévő luxus automata óra körülbelül felének az alapját képezi. A Rolex ennél is tovább megy a Caliber 3255-ös verzióval, amelyhez egyszerre 14 különböző szabadalmat is sikerült bejegyezni. Az óra pontossága mindössze +/- 2 másodperc naponta, ami valójában kétszer annyi, mint amit a COSC tanúsítvány előír (ez általában -4 és +6 másodperc között van). A Patek Philippe sem marad el mögöttük, kínálva rendkívül vékony megoldásokat, mint például a 324 S C modell. Ez a konkrét műhorog különleges, Gyromax nevű hajtókereket tartalmaz, amely segít állandó időzítést fenntartani a lenyűgöző 45 órás hajtórugó-tartalék során. Mindezen mechanikus csodák lényegében tökéletes alapokká válnak a kreatív számlap-tervekhez. Az óraművesek beépíthetnek például holdfázis-kijelzőt vagy hajtórugó-tartalék-jelet az általános dizájnba, mivel minden összeilleszkedik a belső mechanizmusok működésével.
A Seiko Spring Drive megváltoztatja az időmérésről alkotott képünket, az ódivatú húzórugakat modern kvartzvezérléssel kombinálva. Ezekben az órákban található egy ún. tri-synchro szabályozó, amely a mechanikus energiát apró elektromos jelekké alakítja. Az eredmény? Ezek az órák naponta mindössze egy másodperc eltéréssel járnak, ráadásul egyáltalán nem igényelnek elemet, amire a hagyományos mechanikus órák képtelenek. Ami ezt a technológiát különlegessé teszi, az az, hogy lehetővé teszi az automatikus órákhoz társított sima másodpercmutató mozgást, miközben a pontosság a kvartzórák szintjét éri el. Ezért kedvelik sokan a Spring Drive modelleket elegáns karórákhoz, ahol a csendes járás fontos, és a vékony kialakítás is számít a megjelenés szempontjából.
Az órásmesterek, akik saját belső mechanizmusokat fejlesztenek, manapság a 70 órás tartalékenergia-szint fölé érnek elérési eredményeket köszönhetően olyan megoldásoknak, mint például a dupla lengőkaros rendszer és az alkatrészek, amelyek kevesebb súrlódást okoznak az üzemeltetés során. Nézzük például a Rolext, akik létrehoztak egy Chronergy nevű indulókereket, amelynek köszönhetően az óráik akár 15 százalékkal hosszabb ideig járnak húzás nélkül, mint a korábbi modellek. Eközben a Patek Philippe még tovább ment ezen, mivel a belső mozgásukban különleges szilícium alkatrészeket használnak, amelyekhez egyáltalán nem szükséges olajozás. Mit jelent ez gyakorlatban? Ez új lehetőségeket nyit meg a tervezők számára az egyedi számlapok készítésekor, mivel a vékonyabb belső szerkezet lehetővé teszi, hogy részletesebb felületi textúrákat alakítsanak ki az óra arcán anélkül, hogy az egész tok méretét növelnék.
A bonyolult mechanikus órák valóban az óraművesek elérhető legmagasabb szintjét jelentik, ötvözve a gyönyörű mechanikát olyan gyakorlati funkciókkal, amelyek messze meghaladják az idő egyszerű megjelenítését. Ezeknek az összetett mechanizmusoknak a létrehozása elképesztő figyelmet igényel a részletekre. A belső minden apró alkatrészt gondosan meg kell formálni, hogy pontosan úgy működjön, ahogy azt tervezték, miközben nem zavarja meg a pontos időmérés alapvető feladatát. Egyedi óralap tervezésekor az óraműveseknek biztosítaniuk kell, hogy minden külső részlet is harmonikusan nézzen ki. A számlapnak jól kell működnie a belső mozgó alkatrészekkel együtt, biztosítva, hogy az idő könnyen olvasható legyen, miközben az ember értékelni tudja a felszín alatt rejlő mechanikai összetettséget.
A tourbillon mechanizmus a gravitáció ellen dolgozik, hogy a karórák pontosan járjanak, miközben egy ketrecben forog, azonban ezeknek a rendkívül vékony, 3 mm-nél vékonyabb órákban való működése teljesen más kihívást jelent. Az órásmesterek azonban kitalálták, hogyan valósítható meg ez, például egyedi darabból készült húzórugós dobozok és kivájt alkatrészek segítségével. Ez lehetővé teszi, hogy a kritikus millimétereket lefaragják, miközben megőrzik a komoly óragyűjtők által elvárt hosszú tartósságú húzóerőt, amely általában meghaladja a 60 órát. Mi teszi mindezt lehetővé? Pontos mérnöki megoldások, amelyek mikronszintű pontosságra törekednek. Néhány apró részletet akár 5 mikronos tűréssel kell gyártani, ami valójában vékonyabb egy emberi hajszálnál.
Az ilyen gyönyörű harangzás eléréséhez mélyen meg kell érteni a hangok működését, amely lényegében apró kalapácsok csapódásából származnak, amelyek az éppen megfelelő hangolású sínekhez (gongs) ütődnek. Az elérni való nehézség az, hogy jó hangerőt kapjunk ezekből a kis terekből anélkül, hogy a rezgések zavarják a dolgokat. A legjobb óraművesek ezeket a tisztán csengő hangokat a saját fejlesztésű hangkamráik és az egyedi fémalapok használatával érik el. Ezeknek az összetett rendszereknek akár több mint 100 különböző alkatrésze is van, amelyek mind összehangoltan működnek, hogy biztosítsák a megfelelő hangzást.
A mechanikus örökös naptárak önállóan követik az időt, hónapokat, sőt akár a szökőéveket is egészen 2100-ig. Ezt bonyolult fogaskerék-rendszerek segítségével érik el, amelyek emlékeznek arra, mikor szükséges a beállítás. Amikor az óraművesek elkezdenek hozzáadni funkciókat, mint például a tourbillon vagy az ütődás ismétlő, akkor az órák bonyolultsága rohamosan növekszik. Ezekhez a részletgazdag időmérőkhöz több mint 600 különálló alkatrész tartozhat, amelyek tökéletesen egymásra kell, hogy illjenek. Az ezek összes alkatrészének a megfelelő helyre történő beépítése rendkívüli mérnöki készségeket igényel. Néhány felső kategóriás márka annyira sűrűn helyezi el a fogaskerekeket, hogy mindössze körülbelül 1,3 mm függőleges helyet igényelnek, ami elképesztő, ha figyelembe vesszük, milyen apró az a tér, amibe mindezeknek helyet kell kapnia.
A COSC, azaz az Official Swiss Chronometer Testing Institute tanúsítást ad olyan mechanikus óráknak, amelyek meglehetősen szigorú pontossági határokon belül maradnak: körülbelül mínusz négy és plusz hat másodperc naponta. De a legmagasabb szintű óramárkák ennél tovább mennek. Ezek a márkák valójában belső szabványokat állítanak fel, amelyek felülmúlják a COSC által előírt követelményeket. Nézzük például a magasabb osztályú gyártókat. Az ő óráiknak már csak két másodperces pontossággal kell rendelkezniük mindkét irányban, és ezt a sokkal hosszabb, COSC által előírt hét napnál lényegesen hosszabb tesztelési időszak után ellenőrzik. Egyes vállalatok akár tizenöt napon át is tesztelik az óráikat, mielőtt engedélyeznék azokat.
Szabvány | Napi tűrés | Tesztelési időtartam | Hatáskör |
---|---|---|---|
COSC tanúsítvány | -4/+6 mp | 7 nap | Összes svájci márka |
Prémium márkaszabvány | +/-2 mp | 15-30 nap | Csak belső előírás |
A tanúsítvánnyal rendelkező óramozgások idővel mégis pontatlanodhatnak több tényező miatt. Az ezekben található kenőanyagok az öregedés során megváltoztatják viszkozitásukat, amely általában kb. 12%-os teljesítménycsökkenést eredményez öt éves rendszeres használat után. A hőmérséklet-ingadozások befolyásolják az alkatrészek közötti kapcsolatot a mechanizmuson belül, és a mágneses mezőkhöz való huzamosabb kitérés akár körülbelül 30%-kal is csökkentheti a hajtható rugók hatékonyságát. Ezért a szakértők legtöbbször három és öt év közötti szervizelést javasolnak. Az egyedi számlapokat készítőknek figyelembe kell venniük, hogyan változnak meg különböző anyagok hőtágulása során, hogy elkerüljék az olyan problémákat, amikor az alkatrészek már nem illeszkednek megfelelően egymáshoz.
Egyedi óracímke készítésekor nemcsak a megjelenés a fontos, hanem az is, hogy összhangban működjön az óra belső mechanizmusának felépítésével. Amikor bonyolult funkciókkal, például turbillonnal vagy a különleges napokat mutató örökös naptárrendszerekkel dolgoznak, az óratervezőknek figyelembe kell venniük különleges kivágásokat, több réteg egymás fölött, vagy akár átlátszó részeket is, hogy az emberek valóban láthassák, mi történik az óra belsejében, miközben nem sérül semmi. Vegyük például az ultravékony automata órákat, amelyeknél általában egyszerű számlapokat alkalmaznak, a kis mutatók (subdial) pedig alacsonyabban helyezkednek el, hogy a viselő számára továbbra is jól olvasható maradjon a teljes méret csökkentése mellett. Egy évvel ezelőtti kutatások szerint a luxusóra márkák háromnegyede mára nagy hangsúlyt helyez arra, hogy biztosítsák anyagok összehangolhatóságát a számlapon. Sokan könnyebb anyagokat választanak, például titániumot vagy olyan kristályüveget, amely nem veri vissza túl erősen a fényt, mivel ezek kevesebb terhelést jelentenek a belső alkatrészek számára. A nagy márkák már elkezdték számítógépes szimulációk használatát annak megállapítására, hogy a számlap díszítő mintázata hogyan befolyásolhatja az alatta rejtőző fogaskerekeket.
A jó minőségű óra számlapok sikerrel kombinálják a művészetet az órák működésének valóságával. Az óramutatóknak legalább 0,2 mm-re kell lenniük a rotoroktól az automata mechanizmusokban, ezt az ISO 2024-es szabványai írják elő. Amikor a világító bevonatot viszik fel az órajelekre, az órásmestereknek nagyon óvatosnak kell lenniük, nehogy zavarják a belső, törékeny lengőkereket. A márkák ma már gyakran először 3D nyomtatott modelleket készítenek, hogy megnézhessék, a csiszolt felületek, színátmenetek vagy domború számjegyek megfelelően néznek-e ki, miközben az óra továbbra is pontosan jár. Az emaillel bevont számlapok enyhén tágulnak hőmérsékletváltozás hatására, körülbelül -0,003% fok Celsius-ként, amit a gyártók figyelembe vesznek az alkatrészek közötti terek tervezésekor. Ha jól csinálják, akkor ezek a bonyolult funkciók, mint például az erőtartalék kijelzés, nemcsak megfelelően működnek, hanem fontos vizuális elemmé válnak, amelyek vonzóvá teszik a számlapot gyűjtők és rajongók számára egyaránt.
A fő különbség az, hogy hogyan működnek. A kézi órákat naponta kézzel kell felhúzni, míg az automatáknak van egy rotorjuk, amely az óra mozgásával automatikusan felhúzza az orsót.
A hajtórugó-tartalék attól függ, hogyan készült. Általában 40 és 70 óra között van a legtöbb luxusóra esetében. A kézi felhúzású modelleknél ez akár 10 nap is lehet nagyobb hajtórugó-tartállyal, míg az automatáknál gyakran a kompaktság a fő cél.
A tanulmányok szerint a legtöbb gyűjtő élvezi a kézi felhúzást, mivel az tapintási visszajelzést és kapcsolódást nyújt, ezzel fokozva az órával való össztapasztalatot.
A COSC tanúsítvány egy svájci kronométer szabvány, amely -4/+6 másodperc/nap pontosságot ír elő. A prémium márkaszabványok ennél szigorúbbak, és hosszabb tesztelési időszakokra vonatkozóan +/-2 másodperc pontosságot írnak elő.